Magyarországi felnövekedésem alatt a groteszk* (abszurd) műfaja szolgálta leginkább szellemi függetlenségem megőrzését.
* „A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik végérvényest a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.” (Örkény István)
Ez a 19 évesen írt, ám ma is aktuális szösszenetem az egyetlen, amelyik fennmaradt azokból a tollgyakorlatokból, amelyekből nem keveset írtam nagyon fiatalon. A többi mind a szemétkosárban végezte (kivéve azt, amelyik valamelyik házkutatás során a szemétkosárból egyenesen a BM-be került, államellenes izgatás corpus delicti-jeként**).
** Lásd Dalos György BM-forgácsok című írását a 2000 folyóirat 1998. októberi számában.
1974-ben, 23 évesen, disszidáltam és Svédországban kaptam politikai menedékjogot. A Természettudományok címet viselő papiros valahogyan utánam jött. A szöveg nyomtatásban csak svéd fordításban látott napvilágot 1978-ban, egy anarchoszindikalista folyóirat Kelet-Európával foglalkozó különszámában.
[[{"fid":"703","view_mode":"embed_left","fields":{"format":"embed_left","field_file_image_alt_text[hu][0][value]":"","field_file_image_title_text[hu][0][value]":"","field_copyright[hu][0][value]":""},"type":"media","attributes":{"height":156,"width":220,"class":"media-element file-embed-left"}}]]
Ha meg akarja osztani, vagy idézni szeretné ezt az anyagot (pl. e-mailben, saját publikációban vagy weboldalon), kérem, ne a letölthető fájl linkjét használja.
Ehelyett mindig az alábbi linket másolja és illessze be:
Kérem, hozzájárulásom nélkül ne közölje az anyagot, se annak részeit.
